Ha az ásványvíz megkapja a hatósági engedélyt, a fogyasztó korlátlanul fogyaszthatja, mert nem árt az egészségének. (Ha viszont valaki kizárólag ásványvizet iszik, akkor a különböző márkák eltérő tulajdonságai miatt nem árt évente vagy még sűrűbben váltogatni fajtáikat.) A fogyasztó számára fontos, hogy a legtöbb ásványvíznek "íze" van; amely az egyik ember számára kellemes, a másik számára nem.
Amikor ásványvizet választunk, a döntő szempont az lehet, hogy ízlik-e.
A gyógyvíz már más kategória, mert amellett, hogy a tisztasági követelményeknek meg kell feleljen, bizonyítottan gyógyhatású kell legyen. Meghatározott megbetegedések esetén, vagy bizonyos célból, meghatározott mennyiségben kell fogyasztani. A legkézenfekvőbb példát véve a Hunyadi János keserűvizet említhetjük, amelyet emésztési rendellenességek esetén, egyénenként meghatározott mennyiségben lehet fogyasztani. Sőt a gyógyvizet nemcsak ivókúrákra használjuk, hanem más terápiára is, gondoljunk Hajdúszoboszlóra, Hévízre, vagy Gyulára, hogy a legismertebbeket említsük.

Az ivóvizet bármilyen kútból, élővízből nyerhetjük, s amennyiben az egészségügyi hatóság az előbbiekben említett szempontok szerint megfelelőnek találja, fogyaszthatjuk.
A forrásvízzel szemben alapfeltétel, hogy engedélyezett forrásból származzon, tehát nemcsak a vizet, hanem magát a forrást is engedélyezik.
Ásványvíznél a geológiai, hidrológiai eredetet, a vízbázist ellenőrzik, majd magát a vizet is. Az alapvető egészségi kritériumokon kívül meghatározott mennyiségben tartalmaznia kell ásványi sókat, amelyek közül az adott ásványvízre legjellemzőbbeket tanúsítani kell a címkén a fogyasztó számára.