4.1. Jótállás, szavatosság

A vásárlás a mindennapi élet része, de nem feltétlenül kell, hogy a mindennapi bosszúság is velejárója legyen. A legjobban átgondolt „beszerzéseink" esetében is előfordulhat azonban, hogy olyan terméket vásárolunk, amely nagyon rövid időn belül elromlik, annak ellenére, hogy rendeltetésszerűen, azaz a használati és kezelési útmutatóban leírtak szerint használtuk az árut. Ezekben az esetekben fontos, hogy tudjuk azokat az információkat, amelyek segítségével – akár a helyszínen – problémamentesen elintézhetjük reklamációnkat.

Jótállás

Bizonyos tartós fogyasztási cikkekre jótállási kötelezettséget jogszabály (151/2003. (IX.22.) kormányrendelet) ír elő. Ez annyit jelent, hogy a gyártó, forgalmazó kell, hogy garantálja, hogy a megvásárolt termék legalább egy évig kifogástalanul fog működni. Az egy év a fogyasztási cikk átvételével vagy – amennyiben azt a forgalmazó, avagy megbízottja végzi – az üzembe helyezés napjával kezdődik. A kötelező jótállású termékek egyik csoportjára – ide tartozik például a hűtő-, a mosógép, a tűzhely, a varrógép, a porszívó, a gépkocsi, a telefon vagy a mobiltelefon – a termék fogyasztói árára való tekintet nélkül, a másik csoportra – például tévé, rádió, bútor vagy óra – csak bruttó 10 000 Ft vételár felett kötelező a jótállás. Ezen felül a kereskedő önként bármekkora jótállási időt is vállalhat.

A jótállás esetében a vásárlónak nem kell bizonyítania, hogy vétlen a termék meghibásodásában. A forgalmazó a jótállási kötelezettség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a vásárlás után keletkezett: a vásárló rendeltetésellenesen használta a terméket, illetve az valamilyen külső behatás következtében romlott el.

A jótállás tartalmáról a forgalmazónak magyar nyelvű, közérthetően megfogalmazott jótállási jegyet kell kiállítania a vevő részére. A jótállási igény csak ezzel a jeggyel érvényesíthető a forgalmazónál vagy a feltüntetett szakszerviznél. Nem a fogyasztó feladata, hogy ellenőrizze a termék azon tulajdonságait, amelyekre a jótállás vonatkozik. Jó tudni, hogy a jótállás ideje a javítással töltött idővel meghosszabbodik.

Ha a vásárlást követő három munkanapon belül történik a meghibásodás, és a hiba a rendeltetésszerű használatot akadályozza, a forgalmazó köteles az árut kicserélni. Ilyenkor nem hivatkozhat arra a vállalkozó, hogy a csere aránytalan többletköltséget jelentene számára, ezért inkább javítja a terméket. Vagyis ebben az esetben, ha a csere nem valósítható meg, elállhat a fogyasztó a szerződéstől. Érdemes tehát rögtön vásárlás után kipróbálni, ellenőrizni a terméket.

A szavatosság

A szavatosságot a Ptk. szabályozza a hibás teljesítés cím alatt, és lényegében felsorolja azokat a jogokat, amelyekkel a fogyasztó élhet abban az esetben, ha a meghatározott időn belül a termék elromlik. A Ptk. szerint a kötelezett (esetünkben a kereskedő) hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Ez azt jelenti, hogy a meghibásodás oka nem a termék rendeltetésellenes használata, hanem olyan körülmény, amely az áruban már a vásárláskor is benne volt. A szavatosságot tehát a törvény biztosítja, így önmagában az a kereskedői válasz, hogy „ez nem jótállásos termék, ezért nem cserélek", nem fogadható el.

A jótállási-szavatossági jogok érvényesítésének a sorrendje

A jelenleg hatályos szabályozás alapján a fogyasztó már első körben választhat, hogy kijavítást vagy kicserélést kér, tehát a kicserélés, mint igény teljesítésének nem feltétele a javíthatatlanság. Vagyis a fogyasztó
akkor is igényelhet cserét, ha az áru javítható. A fogyasztó választási lehetősége csak akkor korlátozott, ha a kicserélés lehetetlen (pl. nincs azonos vagy hasonló termék a kereskedő készletében) vagy ha a csere aránytalan többletköltséget eredményezne.

A szavatossági jogok érvényesítésének sorrendjében második helyre került az árleszállítás igénylésének lehetősége, illetőleg az elállás (azaz a vételár visszakövetelése), mely utóbbira akkor kerülhet sor, ha a jogosultnak sem kijavításra, sem kicserélésre nincs lehetősége, illetőleg ha a korábbi igények teljesítését a kötelezett nem vállalja vagy nem tudja teljesíteni. Fontos szabály ugyanakkor, hogy jelentéktelen hiba miatt nincs helye elállásnak.

Gyakori eset, hogy a vállalkozás felajánlja a fogyasztónak, hogy a javítás, vagy csere helyett más terméket vásároljon, azaz „levásárolja” a hibás termék árát. A levásároltatás intézményét magyar jogszabályok nem rendezik, így azt a vásárló nem köteles elfogadni – természetesen megállapodhat annak elfogadásában a kereskedővel.

Mennyi időn belül reklamálhatunk?

Fogyasztói szerződés esetében (fogyasztói szerződés az a szerződés, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet) a fogyasztó a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki. Nem fogadható el tehát az az esetleges kereskedői hivatkozás, miszerint „akciós a termék, ezért nem cserélünk”, mint ahogy az sem, hogy a szavatossági idő lejártához közel eső időpontban már valamennyi pénzt elkér a kereskedő (vagy a szerviz) az egyébként ingyenesen járó javításért.

Fontos ugyanakkor tudni, hogy a két év a bizonyítási teher tekintetében megoszlik szavatosság esetén. A vásárlástól számított első hat hónapban jelentkező hiba esetén a kereskedő köteles bizonyítani, hogy a hiba a vásárláskor nem volt benne a termékben, hogy a hiba nem a teljesítéskor is meglévő körülmények miatt keletkezett, hanem az áru rendeltetésellenes használata okozta. Itt tehát nem kell elfogadni azt, ha a kereskedő a fogyasztótól kér bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a terméket szabályszerűen használta. Hat hónap után azonban a bizonyítási teher a jogosultat, azaz a vásárlót terheli.

Mi kell a jogérvényesítéshez?

A fogyasztó legfontosabb „feladata" a vásárláskor kapott nyugta, bizonylat, esetleg számla megőrzése, ez a dokumentum bizonyítja ugyanis a vásárlás tényét, helyét és időpontját. Az ide vonatkozó 49/2003. (VII.30.) GKM rendelet így fogalmaz: a fogyasztói szerződés megkötését bizonyítottnak kell tekinteni, ha a fogyasztó bemutatja az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot. Ezt követően már a kereskedőnek lesz feladata, nevezetesen egy jegyzőkönyv felvétele, amelyen rögzítenie kell a vásárlás tényét, illetőleg a kifogás beazonosításához szükséges adatokat, továbbá amennyiben a kifogást a fogyasztó igényétől eltérően rendezi, ennek indokát is.

Mit tehetünk, ha a helyszínen nem tudjuk elintézni a reklamációnkat?

Az üzletekben jól látható és könnyen hozzáférhető helyen vásárlók könyvét kell elhelyezni. A vásárlók a vásárlók könyvébe jegyezhetik be az üzlet működésével kapcsolatos panaszaikat, bejelentéseiket és javaslataikat. A vásárlót e jogának gyakorlásában megakadályozni vagy befolyásolni tilos. A bejegyzést a külön jogszabályban meghatározottak szerint meg kell vizsgálnia a kereskedőnek és harminc napon belül a vásárlót tájékoztatnia. A vásárlók könyvét a jegyző hitelesíti, számozott oldalakból áll, és minden, a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló kereskedelmi, vendéglátó, fogyasztási cikkeket javító és kölcsönző tevékenységet végző helyen lennie kell (pl. üzletben, piaci elárusító helyen, étteremben, büfében, motelben, benzinkúton). Amennyiben minőségi kifogásunk merül fel, a vásárlás helyszínén kell jogainkat érvényesíteni. A hibáról, a fogyasztó nevéről és lakcíméről, a fogyasztási cikkről, a vásárlás helyéről és idejéről, a minőségi kifogásról, a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényről, valamint a kifogás rendezésének módjáról jegyzőkönyvet kell felvenni. Ha a kifogás rendezésének módja a fogyasztó igényétől eltér, ennek indokolását a jegyzőkönyvben meg kell adni. A jegyzőkönyv másolatát a fogyasztónak át kell adni. Ha a forgalmazó a fogyasztó igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról legkésőbb három munkanapon belül köteles értesíteni a fogyasztót. Természetesen perelhet is a fogyasztó, de a jogalkotó egy másik megoldás lehetőségét is megteremtette, amikor létrehozta, az ún. békéltető testületeket. Erről a Fogyasztóvédelmi kalauz 5. fejezetében lesz szó.

4.2 Speciális kereskedelmi formák (távollévők között kötött, üzleten kívül kötött szerződések)

Előfordulnak olyan speciális esetek, amikor nem egy kereskedelmi egységben, nem a hagyományos módon történik a vásárlás, hanem például otthonunkban, vagy egy semleges helyen szerződünk egy adott termék megvételére. Ilyenkor nemcsak a szerződéskötés helye és módja speciális, hanem a jogszabályok speciális lehetőségeket, jogokat is biztosítanak a fogyasztók részére. A két ilyen, legjelentősebb speciális kereskedelmi forma az üzleten kívül kötött (213/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet), illetve a távollévők között kötött szerződés (17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet).

4.2.1. Távollévők között kötött szerződések

A technikai fejlődésnek köszönhetően egyre gyakoribbak azok az esetek, amikor Interneten, vagy más eszközön keresztül vásárolunk meg egy adott terméket, vagy rendelünk meg szolgáltatást. Ezek az úgynevezett távollévők között kötött szerződések. Távollévők között kötött szerződésekről akkor van szó, amikor a szerződést fogyasztó és vállalkozás köti egymással termék, illetve szolgáltatás értékesítésére irányuló, a vállalkozás által működtetett távértékesítési rendszer keretében olyan módon, hogy a szerződés megkötése érdekében a vállalkozás kizárólag távközlő eszközt alkalmaz. Távközlő eszköznek minősül bármely eszköz, amely alkalmas a felek távollétében - szerződés megkötése érdekében - szerződési nyilatkozat megtételére. Ilyen eszköz különösen a címzett vagy a címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél, a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelőlappal, a katalógus, a telefon, az automata hívókészülék, a rádió, a videotelefon, videotex (mikroszámítógép képernyővel) billentyűzettel vagy érintőképernyővel, az elektronikus levél (e-mail), a távmásoló (telefax) és a televízió.

Nem minősül távollévők között kötött szerződésnek a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló törvény által szabályozott pénzügyi ágazati szolgáltatásokra irányuló szerződés, az automatából történő értékesítés, nyilvános telefonállomás igénybevétele útján az elektronikus hírközlési szolgáltatóval kötött szerződés, az építési szerződés, ingatlan tulajdonjogának vagy ingatlanra vonatkozó más jog megszerzésére irányuló szerződés, kivéve a bérleti szerződés, illetve az árverésen kötött szerződés. A rendelet rendelkezéseit nem kell alkalmazni az élelmiszerek, valamint egyéb mindennapi fogyasztásra szolgáló áruk rendszeres házhoz szállítására vonatkozó szerződésekre, továbbá a szállást nyújtó, szállítási, étkeztetési vagy szabadidős szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre.

Fontos szabály, hogy a vállalkozás köteles a jogszabályban meghatározottakról (többek között a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről, az adókat és egyéb díjakat is magában foglaló árról, a fizetés, szállítás feltételeiről, az elállás jogáról) szóló tájékoztatást írásban - papíron vagy más, a fogyasztó számára hozzáférhető tartós adathordozón - a fogyasztó rendelkezésére bocsátani. Ha e kötelezettségének a szerződéskötést megelőzően nem tett eleget, ezt az írásbeli megerősítést (visszaigazolást) a szerződés teljesítése során kellő időben, de legkésőbb a teljesítés időpontjában köteles a fogyasztó részére rendelkezésre bocsátani.

Mivel ilyen típusú vásárlás esetén csak a vételt követően ismerhetjük meg valójában az adott terméket, ezért a jogszabály lehetőséget biztosít a vásárló számára, hogy ha meggondolná a vásárlást, elálljon a szerződéstől. A fogyasztó ugyanis a szerződéstől nyolc munkanapon belül indokolás nélkül elállhat. Az elállási jogát termék értékesítésére irányuló szerződés esetében a termék kézhezvételének napjától, ha eddig az időpontig nem kapta meg a jogszabály szerinti írásbeli visszaigazolást, ennek kézhezvételétől számított nyolc munkanap elteltéig, legfeljebb azonban a termék kézhezvételének napjától számított három hónap elteltéig gyakorolhatja a fogyasztó. Szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a szerződéskötés napjától, ha eddig az időpontig nem kapta meg a jogszabály szerinti írásbeli megerősítést (mely tartalmazza a szerződés legfontosabb elemeit), ennek kézhezvételétől számított nyolc munkanap elteltéig, legfeljebb azonban a szerződéskötés napjától számított három hónap elteltéig gyakorolhatja ezt.

A vállalkozás köteles a fogyasztó által kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb az elállást követő harminc napon belül visszatéríteni. A fogyasztó viseli az elállási jog gyakorlása miatt a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségeket. A fogyasztót ezenfelül egyéb költség nem terheli. A vállalkozás azonban követelheti a termék nem rendeltetésszerű használatából eredő kárának megtérítését. Mindez azt jelenti, hogy a rendeltetésszerű használatért nem követelhet a fogyasztótól használati díjat. A felek eltérő megállapodása hiányában a fogyasztó nem gyakorolhatja a kormányrendelet szerinti elállási jogot szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés esetében, ha az elállási határidő lejárta előtt a vállalkozás a teljesítést a fogyasztó beleegyezésével megkezdte; olyan termék értékesítése esetében, amely a fogyasztó személyéhez kötött, illetve amelyet a fogyasztó utasításai alapján vagy kifejezett kérésére állítottak elő, vagy amely természeténél fogva nem szolgáltatható vissza vagy gyorsan romlandó; hang-, illetve képfelvétel, valamint számítógépi szoftver példányára vonatkozó szerződés esetében, ha a csomagolást a fogyasztó felbontotta; hírlap, folyóirat és időszaki lap értékesítésére vonatkozó szerződés esetében; szerencsejáték-szerződés esetében.

Nem ritkán fordul elő az az eset, amikor kölcsönszerződést kötnek a termék árának előteremtésére. Ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészben a vállalkozás által nyújtott kölcsön fedezi, a fogyasztó elállási jogának gyakorlása a fogyasztási kölcsönszerződést is felbontja. Azaz úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna a szerződés. A fogyasztó a vállalkozásnak a fogyasztási kölcsönszerződés felbontásából eredő kárát nem köteles megtéríteni, és tőle kamat vagy egyéb költség sem követelhető. Ugyanezen szabályokat kell alkalmazni, ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészben harmadik személy által nyújtott fogyasztási kölcsön fedezi, feltéve, hogy a fogyasztási kölcsönszerződés a pénzügyi intézmény és a vállalkozás előzetes megállapodásán alapul. A vállalkozás ebben az esetben köteles a fogyasztó elállásáról a pénzügyi intézményt haladéktalanul értesíteni.

4.2.2. Üzleten kívül kötött szerződések

Nagyon gyakori eset az, amikor a kereskedő lakásán keresi fel a fogyasztókat eladás céljából. Szintén meglehetősen sokszor fordul elő, hogy a fogyasztókat utazás, vagy egy vacsora keretében tájékoztatják különböző termékek megvásárlási lehetőségeiről. Mivel ezekben az esetekben a fogyasztók meglehetősen gyors, gyakran átgondolatlan döntésre vannak kényszerítve, ezért a jogalkotó számukra speciális elállási lehetőséget biztosít. Azaz amennyiben meggondolnák magukat a gyors döntést követően, nem feltétlenül szükséges, hogy pénzüket veszni hagyják. Üzleten kívül kötött szerződésekről abban az esetben beszélhetünk, amennyiben a szerződés megkötésére a vállalkozás vagy a vállalkozás nevében, illetve javára szerződést kötő személy és fogyasztó között, a vállalkozás kezdeményezésére, a vállalkozás üzletén, telephelyén kívül, illetve annak hiányában kerül sor. Így különösen a fogyasztó lakásán, munkahelyén, átmeneti tartózkodási helyén kötött szerződésekkor, feltéve, hogy a vállalkozás a fogyasztót nem a fogyasztó kifejezett kívánságára kereste fel, vagy a vállalkozás vagy harmadik személy által ilyen célból szervezett utazás, rendezvény alkalmával.

A speciális elállási jog üzleten kívül kötött szerződések esetében úgy érvényesül, hogy a fogyasztó meghatározott időtartamon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől. A fogyasztó az elállási jogát termék értékesítésére irányuló szerződés esetében a termék kézhezvételének napjától számított nyolc munkanap elteltéig, szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a szerződéskötés napjától számított nyolc munkanap elteltéig gyakorolhatja.

A vállalkozás köteles legkésőbb a szerződés megkötésekor a fogyasztót írásban tájékoztatni annak elállási jogáról, és annak a személynek a nevéről, címéről, és - ha az elállási nyilatkozatot ilyen módon is fogadja - elektronikus levelezési címéről, akivel szemben e jogát gyakorolhatja. Ha a vállalkozás ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a szerződés semmis, azaz úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna.

A fogyasztó elállása esetén nem köteles megtéríteni a terméknek azt az értékcsökkenését, amely a rendeltetésszerű használat következménye, és nem köteles a termék használatáért használati díjat fizetni. Az átvett termék neki felróható értékcsökkenéséért azonban helytállni tartozik, azaz ha például rendeltetésellenesen használta a terméket, a kárért fizetni köteles. Nem gyakorolhatja az indokolás nélküli elállás jogát a fogyasztó, ha a terméket nem tudja teljes egészében visszaszolgáltatni. Ha azonban részben vissza tudja azt szolgáltatni úgy, hogy a megmaradt rész értéke és használhatósága nem csökkent, a vételár arányos részének visszaszolgáltatását követelheti. Más a helyzet szolgáltatás nyújtása esetén: ha ugyanis a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződést részben teljesítették, a fogyasztónak a díj visszafizetésére vonatkozó követelésével szemben a vállalkozás követelheti a szolgáltatás már igénybe vett részére arányosan járó díjat. Nem gyakorolhatja ugyanakkor az indokolás nélküli elállás jogát a fogyasztó, ha a szolgáltatást már teljes egészében igénybe vette. Az üzleten kívül kötött szerződések, így különösen termékbemutatók során gyakori probléma, hogy az egyes fogyasztók nem ismerik meg jogaikat, illetve a szerződés nem megfelelő kitöltésével, de aláírásával azt a látszatot keltik a vállalkozások, mintha a szerződéskötés helye nem a fentiekben említett üzleten kívül történt volna, hanem a vállalkozás székhelyén. Ez utóbbi esetben ez a szerződés nem minősülne üzleten kívül kötöttnek, azaz az indokolás nélküli elállási jog sem illetné már meg a fogyasztókat. Ezért hiába sürgetik a vállalkozó kereskedői, ügynökei a vásárlókat a gyors döntésben, mindig érdemes alaposan áttanulmányozni a szerződést, és csak ezt követően dönteni a vásárlás mellett.


4.3 Utazási szerződések, légi utas jogok

Mára mindennapi életünk részévé váltak a bel-és külföldi utazások, nem egyszer repülőjárat igénybevételével. Akár közúton, akár más formában jutnak el az utazók úticéljuk helyszínére, különleges és speciális jogok, lehetőségek illetik meg a őket a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően.

4.3.1. Utazási szerződések

Az utazási szerződések részletes szabályairól a 281/2008. (XI.28.) Korm.rendelet rendelkezik.

Tartalmi elemek

A rendelet egyik leglényegesebb eleme, hogy utazási szerződés csak és kizárólag írásban köthető. Ennek pedig tartalmaznia kell többek között az utazásszervező, illetve utazásközvetítő és az utas legfontosabb adatait, a szolgáltatást, annak idejét és módját, a személyszállítás eszközeit és célállomását, a szolgáltatás teljes díját. A szolgáltatási díjban nem foglalt, külön felszámításra került adó, illeték, egyéb terhek forintban meghatározott összegét, az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj forintban meghatározott összegét, a díj módosításának lehetőségére vonatkozó, jogszabályban rögzített rendelkezéseket, valamint annak a biztosítónak vagy pénzintézetnek a nevét, amellyel az utazásszervező a jogszabályban előírt vagyoni biztosítékra vonatkozó szerződést kötött. Utazásszervező, illetőleg -közvetítő tevékenységet Magyarországon ugyanis csak az az utazási vállalkozó folytathat, amely megfelelő vagyoni biztosítékkal rendelkezik és kérelme alapján a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal nyilvántartásba vette.

Előleg, díjemelés

Előleg címén a szolgáltatás díjának legfeljebb negyven százaléka követelhető az utazási szerződés megkötésekor. A szolgáltatás teljes összegének megfizetését az utazásszervező legkorábban az utazás megkezdése előtt harminc nappal igényelheti. Az utas által az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj nem emelhető, kivéve, ha a díjemelés lehetőségéről a szerződés rendelkezik. A díj emelésére kizárólag a szállítási költségek (ideértve az üzemanyagköltségeket), az utazási szerződésben vállalt részszolgáltatásokkal kapcsolatos adó, illeték és egyéb kötelező terhek (így különösen üdülőhelyi díj, horgonyzási díj, repülőtéri illeték), vagy deviza forintárfolyamának változása miatt kerülhet sor. A díjemelés mértékének arányosnak kell lennie a költségek emelkedésének mértékével, és a szerződésben pontosan meg kell határozni a módosított díj számításának módját. A díjemelés indokát az utassal a díjemelés közlésével egyidejűleg közölni kell. Az utas által az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj az utazás megkezdését megelőző húsz napon belül a fent meghatározott okokból sem emelhető.

Elállás a szerződéstől

Az utas az utazási szerződéstől írásban tett nyilatkozattal az utazás megkezdése előtt bármikor elállhat. Ha az utazásszervező az utazási szerződés lényeges feltételét az indulás előtt rajta kívül álló okból kívánja jelentősen módosítani, így különösen, ha a díjemelés mértéke a nyolc százalékot meghaladja, köteles erről az utast haladéktalanul tájékoztatni. Ez esetben az utas elállhat a szerződéstől (azaz úgy kell tekinteni, mintha a szerződés létre sem jött volna), vagy ha elfogadja a változtatásokat a szolgáltatás díja e változásokhoz kapcsolódó megváltoztatásával együtt, a felek módosítják a szerződést.

Az utazási szerződésben az utas elállása esetére bánatpénz is kiköthető. Az utas elállásának esetére kikötött bánatpénz mértéke a szolgáltatás díja összegét nem haladhatja meg. Az utasnak az utazás megkezdését megelőző harmincöt napnál, szálláshely (apartman) igénybevételére irányuló utazási szerződés esetében pedig negyvenöt napnál korábbi elállása esetére bánatpénzként legfeljebb a szolgáltatás díjának tíz százaléka követelhető. Az utazás megkezdését megelőző hatvan napnál korábbi elállás esetére bánatpénz nem követelhető.

Az utazásszervező legkésőbb az utazás megkezdése előtt húsz nappal írásban tett nyilatkozattal elállhat az utazási szerződéstől. Ha az utazásszervező nem az utas érdekkörében felmerült okból áll el a szerződéstől, az utas az eredetivel azonos vagy magasabb értékű helyettesítő szolgáltatásra tarthat igényt, ha ennek nyújtására az utazásszervezőnek lehetősége van. Ha ilyen helyettesítő szolgáltatás nyújtására nem képes, vagy az utas a felkínált helyettesítő szolgáltatást nem fogadja el, az utazásszervező a teljes befizetett díj azonnali visszafizetésére, és az után az utazási szerződés megkötésétől számított időre a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat megfizetésére köteles. Ha a helyettesítő szolgáltatás az eredetinél alacsonyabb értékű, az utazásszervező köteles a díjkülönbözetet az utasnak megtéríteni. Ha az utazásszervező nem az utas érdekkörében felmerült okból áll el az utazási szerződéstől, a fentieken túlmenően köteles az utasnak az elállás következtében felmerült kárát (ideértve a nem vagyoni kárt is) megtéríteni.

Hibás teljesítés

Az utazási szerződésben vállalt szolgáltatás teljesítéséért az utazásszervező felel. Ha az utazásszervező a vállalt szolgáltatást nem az utazási szerződésnek megfelelően teljesíti, köteles a szolgáltatás díját arányosan leszállítani. Az utazásszervező nem köteles a szolgáltatás díját leszállítani, ha az utas a szolgáltatást vagy valamely részszolgáltatást saját elhatározásából vagy az érdekkörében felmerült okból nem veszi igénybe.

Ha az utazás megkezdése után az utazásszervező az utazási szerződésben meghatározott szolgáltatás jelentős részét nem tudja teljesíteni, köteles azokat más megfelelő, hasonló értékű részszolgáltatással pótolni. Ha az ilyen részszolgáltatás értéke a nem teljesített részszolgáltatás értékét meghaladja, a költségkülönbözet az utasra nem hárítható át. Ha az utazásszervező ilyen helyettesítő részszolgáltatást nem tud nyújtani, vagy az utas azt indokoltan nem fogadja el, az utazásszervező - amennyiben az utas erre igényt tart - köteles gondoskodni az utasnak az utazás kiinduló helyére vagy az utas által elfogadható, a célországban található más visszaérkezési helyre történő szállításáról gondoskodni, ennek költségeit viselni, és az igénybe vett részszolgáltatások értékével csökkentett, befizetett díjat visszafizetni.

Az utas az utazási szerződésben vállalt szolgáltatás hibás teljesítése esetén haladéktalanul köteles kifogását közölni az utaskísérővel vagy annak hiányában a helyszíni szolgáltatóval. Az utaskísérő köteles gondoskodni a kifogásnak a helyszíni szolgáltatónak történő bejelentéséről. Az utaskísérő az utas bejelentését, illetve annak a helyszíni szolgáltatóval való közlésének tényét köteles jegyzőkönyvbe foglalni, és ennek egyik példányát az utasnak átadni. Az utaskísérő köteles az utazásszervezőt haladéktalanul tájékoztatni, továbbá a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtenni. Utaskísérő hiányában az utas az utazásszervezőt, illetve azt az utazásközvetítőt kell tájékoztatni, akinél az utazási szerződést megkötötte.

Az utazásszervező felel az utazási szerződés nem-teljesítéséből vagy hibás teljesítéséből eredő károkért, kivéve, ha a nem-teljesítés, illetve a hibás teljesítés sem az ő, sem az általa igénybe vett közreműködő magatartására nem vezethető vissza, így különösen ha a szerződés teljesítésében mutatkozó hiányosságok az utas magatartására vezethetők vissza, ha a hiba olyan harmadik személy magatartására vezethető vissza, aki az utazási szerződésben vállalt szolgáltatás teljesítésével nincs kapcsolatban, és a hibát az utazásszervező ésszerű elvárhatóság mellett sem láthatta előre, illetve azt nem volt képes elhárítani, vagy vis maior esetén. Az utazásszervező a szolgáltatás teljesítéséhez igénybe vett közreműködő magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el, kivéve, ha a közreműködő felelősségét jogszabályban kihirdetett nemzetközi egyezmény korlátozza.

4.3.2. Légi utas jogok

A fapados társaságoknak köszönhetően megnövekedett a repülőgépek igénybevételével megtett utazások száma. Akár a hagyományos, akár az ún. olcsó járatok használjuk, az Európai Unióban ugyanazok a jogok illetik meg az utazókat járattörlés, késés, illetve a poggyász elvesztése, megsemmisülése esetén. A légi utasok jogainak kérdéskörét a 261/2004/EK rendelet szabályozza.

• Járattörlés

Ha az utas járatát törlik, a légitársaság köteles visszatéríteni a jegyárat, és ha szükséges, az utazót ingyenes visszautazással az utazás kiindulópontjára vagy más közlekedési eszközzel úti céljára eljuttatni. Emellett köteles ellátni az utasokat, azaz élelmiszert és üdítőket, illetve kommunikációs eszközöket (telefon, Internet) a rendelkezésére bocsátani, továbbá, ha szükséges, szállodai elhelyezést és transzfert biztosítani a számukra. Mindezeken felül a légitársaságok a repülőút hosszától függő kártalanítás megfizetésére is kötelesek. Ez az összeg 250 euró minden 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőútra, 400 euró minden 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belüli repülőútra és minden egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőútra, illetve 600 euró minden egyéb esetben. A légifuvarozó nem köteles azonban akkor kártalanítást fizetni, ha a járattörlésről időben értesítette az utasokat, vagy bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni. Ilyenek lehetnek például a felszállás biztonságát veszélyeztető időjárási körülmények, terrorcselekmények, nem tartozik azonban ide a műszaki hiba. Az Európai Közösségek Bírósága ítélete szerint ugyanis a légi járművek karbantartásakor felfedezett vagy az ilyen karbantartás hiányosságából eredő műszaki hibák mint olyanok nem jelentenek rendkívüli körülményeket.

• Járatkésés

Ha a repülőjárat késik, akkor – a késés időtartamától és a repülőút hosszától függően – a légitársaságnak a járattörlés esetére biztosított jogokat biztosítania kell. Azaz ha a késés legalább a két órát meghaladja 1500 kilométeres vagy annál rövidebb repülőutak esetén; vagy legalább három órát az összes Közösségen belüli, 1500 kilométernél hosszabb repülőút és az összes egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőút esetén; vagy legalább négy órát az előbbiekbe nem sorolható összes egyéb repülőút esetén, akkor ugyanazok a jogok illetik meg az utasokat, mint járattörlés esetén. Ha a késés öt óra vagy annál hosszabb, a légitársaság kötelezettsége, hogy felajánlja az utas részére a jegyár visszatérítését.

• Csomagkésés, poggyász elvesztés

Csomagfeladás esetén a légitársaság köteles az utas minden egyes ellenőrzött poggyászát poggyász-azonosító címkével ellátni. Mindez azért szükséges, mert bármilyen probléma esetén ezzel lehet igazolni, hogy a csomagot feladták. A légitársaság viseli a felelősséget az ellenőrzött poggyász megsemmisülése vagy elvesztése vagy megrongálódása miatt bekövetkezett kárért, ha a megsemmisülést, elveszést vagy megrongálódást előidéző esemény a légi jármű fedélzetén, vagy bármely olyan időszakban történt, amely alatt az ellenőrzött poggyász a fuvarozó felügyelete alatt volt. A fuvarozó abban az esetben mentesül a felelősség alól, ha a kár a poggyász benne rejlő hibája, minősége vagy eltérése miatt következett be.

Ha a fuvarozó elismeri a poggyász elvesztését, vagy az huszonegy nappal azután a nap után, amelyen meg kellett volna érkeznie, sem érkezett meg, az utas jogosulttá válik, hogy jogait érvényesítse. Kár esetén az utasnak a kár észlelését követően haladéktalanul, de legkésőbb az átvételtől számított hét napon belül írásban óvást kell benyújtania a fuvarozónál. Ha a reptéren észreveszi a csomag sérülését vagy a csomag nem érkezik meg, azonnal jelezni kell azt és jegyzőkönyvet felvetetni. A jegyzőkönyv felvételét követően, annak másolatát érdemes elküldeni az írásbeli bejelentéssel együtt közvetlenül a légitársaságnak is. Ha a sérülést a repülőtéren nem veszi észre az utas, az átvételtől számított hét napon belül akkor is lehetősége van óvást benyújtani. Az óvás benyújtásának elmaradása kizárja a későbbi jogérvényesítés lehetőségét.

A légitársaság viseli a felelősséget azért a kárért is, amelyet a poggyász késedelme okozott, kivéve, ha minden ésszerűen szükségessé váló lépést megtett a kármegelőzés érdekében, vagy azt bizonyítja, hogy lehetetlen volt, hogy ilyen lépéseket tegyenek. Poggyász fuvarozásakor a fuvarozó felelőssége megsemmisülés, elvesztés, megrongálódás vagy késedelem esetére minden egyes utassal szemben 1000 SDR ( 1 SDR = kb. 1,18 euró ) összegre korlátozott, kivéve, ha az utas, amikor az poggyászt a fuvarozónak átadta, külön kiszolgáltatási érdekbevallást tett, és az ezért felszámított esetleges pótdíjat megfizette.


4.4. Telekommunikáció

• Szerződéskötés

A távközlés egyike azon kevés esetnek, amikor a szolgáltató és a fogyasztó közötti szolgáltatási szerződés virtuálisan elektronikus eszközön keresztül – Interneten, telefonon – megköthető. Ezeknek az eseteknek az a legnagyobb veszélye, hogy a fogyasztó nem ismeri meg részletesen a szerződés feltételeit, és csak amikor a szolgáltatást igénybe veszi, akkor jön rá arra, hogy ő nem is tudta, mit akar megvásárolni. Ezért a jogalkotó úgy rendelkezett, hogy elektronikus üzletkötés esetében a szolgáltatási szerződés megismerésétől, illetve a szolgáltatás igénybevételétől számított nyolc munkanap áll a fogyasztó rendelkezésére, hogy a szerződéstől elálljon. A másik nagyon fontos fogyasztót védő rendelkezés, hogy a viták tisztázása érdekében a szolgáltatónak archiválnia kell a megrendelés szövegét és azt kérésre a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Az Fgytv. értelmében ugyanis telefonos ügyfélszolgálat esetén a beszélgetést rögzíteni kell, a hangfelvételt pedig öt évig meg kell őrizni, és a fogyasztó kérelmére ki kell adni.

A technikai fejlődés és a gazdasági megfontolások együttes hatására a személyes ügyfélszolgálati kapcsolat mellé egyre meghatározóbb mértékben a telefonos kiszolgálás lépett. Ezt a hírközlési szolgáltatók részére az Elektronikus hírközlési törvény (2003. évi C.tv), továbbá minden ügyfélszolgálatot működtető szolgáltató részére az Fgytv. is lehetővé teszi, kiegészítve az internetes kapcsolati elérhetőséggel. A szolgáltató, aki vezetékes helyhez kötött nyilvános távbeszélő szolgáltatást nyújt, egyetemes szolgáltatási kötelezettség alá tartozik. Ennek értelmében 24 órás hiba-bejelentési szolgáltatást kell nyújtania, amely mindenki számára elérhetővé kell válnia. Ha ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, a Nemzeti Hírközlési Hatóság köteles eljárni a fogyasztó bejelentése alapján.

A szolgáltatók ún. call centereket működtetnek. Ezek a távközlési berendezések tulajdonképpen speciális működtető szoftverrel ellátott alközpontok, hiszen itt nem mellékállomások közötti forgalmat kell kezelni. Ezeknek a call centereknek az egyik jellemzője, hogy a bejelentkezéskor nem közvetlenül kezelőhöz jutnak az ügyfelek, hanem a szolgálatóra jellemző szolgáltatási paletta szerinti kínálat között válogatnak, menürendszer segítségével érhetnek el a kívánt segítségnyújtó/ügyintézői helyre.

• Hűségszerződések

A fogyasztó hajlamos arra, hogy megvásároljon olyan árucikkeket, amire semmi szüksége nincs, csak azért, mert olcsónak tűnik. A távközlésben is kihasználják ezt a szokást és olcsó vagy éppen ingyenes mobilt kínálnak egy vagy két éves kötött tarifájú szerződés aláírásáért. Így sikerült elérni, hogy ma Magyarországon a lakosság létszámát jóval meghaladó számú előfizetés van és hogy ezek a nagyon sokat tudó szerkezetek olyan mértékű túlfogyasztásra ösztönzik az előfizetőket, amit nem biztos, hogy amúgy a pénztárcája megengedhet neki. A múltban ezek a szerződések ráadásul örök rabságot jelentettek, mert lemondani csak a lejárat előtt egy hónappal és írásban lehetett és valljuk be, kevés az az ember, aki két évre visszamenőleg megőrzi a dátum adatait. Ezért mindig alaposan és körültekintően kell megkötni ezen szerződéseket, átböngészve az általános szerződési feltételben (ÁSZF) foglaltakat is.

• Korlátlan internet, az elérhető sebesség és a sávszélesség

A tapasztalatok alapján a szerződésekkel és a szolgáltató magatartással kapcsolatos problémák sorozata mellett egyre inkább növekszik az internet alapú szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos tájékozatlanság és az ebből következő megtéveszthetőség, ami döntő mértékben szintén szolgáltatói magatartásra, reklámokra vezethető vissza. Ezek között kiemelkedő helyet foglalnak el a szélessávú internetezéssel kapcsolatos panaszok.

A vezetékes szolgáltatók által kínált szélessávú díjcsomag nevében hordoz általában egy sebességre utaló jelzést Az ilyen típusú díjcsomagokat korlátlannak nevezzük, az adat forgalmazásnak gyakorlatilag sem a hálózaton töltött idő, sem a forgalmazott mennyiség nem szab korlátot. Azt azonban egyetlen szolgáltató sem garantálja, hogy az elnevezésben a sebességre utaló mértéket ténylegesen el is éri az ügyfél. A szolgáltatók arra kötelezettek a Nemzeti Hírközlési Hatóság tavaly hatályba léptetett szabályzása alapján, hogy az ÁSZF-ben és természetesen a szerződésekben is szerepeltetni kell az ún. garantált sebesség értékét (le és feltöltés), amit minden forgalmazási körülmények között teljesíteni kötelező.

A szélessávú internet hozzáférés mobil hálózaton történő nyújtása egy újfajta díjstruktúrát hozott. A kínált díjcsomagok nevében szereplő jelzés nem az elérhető sebességmaximumra jellemző, hanem a számlázási időszak alatt az árban foglalt adat mennyiségére. Hangsúlyozni kell, hogy csak a szolgáltató hálózati képességének biztosításáról lehet szó, más sebességet befolyásoló tényezőről nem. Nem teljes mértékben igaz, hogy ahol elegendő térerő van a telefonáláshoz, ott internetezni is lehet. Az adott helyen elérhető térerőt és ettől függő adatsebességet számos környezeti tényező befolyásolja: függ a növényzettől, domborzati viszonyoktól, az épített műtárgyak elhelyezkedésétől, általában az eszköz és a bázisállomás közötti rádiós láthatóságától, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a számítástechnikai eszköz állapotát sem.

Elektronikus kereskedelem

Az elektronikus kereskedelem Magyarországon is gyorsan fejlődik. Egyre több virtuális üzlet kínálja termékeit a világhálón. Az internetes áruházak a világ legkényelmesebb beszerzési forrásai. Az elektronikus úton kötött szerződések távollevők között létrejött adásvételi szerződések. Az online kereskedelem hazai szabályozásában kiemelkedő jelentőségű az Európai Unió vonatkozó irányelvének szabályaira épülő, a távollévők között kötött szerződésekről szóló, már korábban ismertetett kormányrendelet, amely 1999. március 1-én lépett hatályba. Az utóbbi időben elektronikus úton küldött kéretlen reklámok, hirdetések (spamek) egyre nagyobb problémát jelentenek a felhasználóknak, a reklámszakmának, a hírközlési szolgáltatóknak és a hatóságoknak is. Kiemelt fontosságú, hogy a szolgáltató a hírlevél szolgáltatását, az idevonatkozó törvényi szabályozások, és a Nemzeti Hírközlési Hatóság határozatai alapján végezze, és a levelek küldése ne minősülhessen spam-elésnek. Az elektronikus hirdetésekkel kapcsolatos követelményeket, valamint a kéretlen elektronikus hirdetésekkel kapcsolatos felügyeleti eljárásra vonatkozó egyes rendelkezéseket az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény tartalmazza, az eljárásra egyébként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény az irányadó. A törvény értelmező rendelkezései közt találhatjuk meg az elektronikus hirdetés, az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetés közzétevője, valamint az elektronikus hirdetési szolgáltató fogalmát.
A gazdasági reklámtevékenységről szóló 2008. évi XLVIII. törvény értelmében úgynevezett direkt marketing – azaz, amikor a reklám címzettjét közvetlen megkeresés módszerével érik el – akár egy címlista alapján –, különösen elektronikus levelezés, e-mailek, vagy más kommunikációs eszköz útján – csak akkor teljesíthető, ha ahhoz a címzett előzetesen egyértelműen és kifejezetten hozzájárult.


4.5. Termékfelelősség, termékbiztonság, piacfelügyelet, gazdasági reklámtevékenység

4.5.1 Termékfelelősség

Gyakori probléma, hogy egy-egy hibás termék személyi sérülést vagy egyéb kárt okoz. Ilyen esetben a felelősség a gyártót vagy az importálót terheli. A termék akkor hibás, ha nem olyan biztonságos, mint az rendeltetése, a tájékoztatás, a tudomány és a technika állása szerint, vagy az ésszerű használata során elvárható lenne. Attól viszont, hogy később egy biztonságosabb változat kerül forgalomba, nem minősül automatikusan hibásnak egy termék. A termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért. Import termék esetén a termékfelelősségről szóló törvénynek a gyártóra vonatkozó rendelkezéseit az importálóra is megfelelően alkalmazni kell. Ez a szabály nem érinti az importálónak a gyártóval szemben érvényesíthető igényét. A termékfelelősségi szabályok meglehetősen szigorúak a vásárlókra nézve, tekintettel arra, hogy csak az igen magas összegű, 500 eurót meghaladó kár érvényesíthető, kizárólag magánhasználatú dolgokra vonatkoznak, és a termék hibáját, a kárt, valamint a kettő közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania.

Ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden forgalmazóját gyártónak kell tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket beszerezte, a károsultnak meg nem nevezi. E szabály import termék esetén akkor is megfelelően alkalmazandó, ha a termék gyártója feltüntetésre került, de importálója nem állapítható meg.

A kárt, a termék hibáját és a kettő közötti okozati összefüggést a károsult köteles bizonyítani. A gyártó csak akkor mentesül a törvényben meghatározott felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a terméket nem hozta forgalomba, vagy a terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő. Továbbá ha azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta, vagy a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt és a hiba oka később keletkezett, vagy a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető, vagy a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. A gyártó nem mentesül a felelősség alól a károsulttal szemben, ha a kár bekövetkeztében harmadik személy magatartása is közrehatott. A gyártónak nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható közrehatásából származott. A károsult kártérítési igényét hároméves elévülési határidő alatt érvényesítheti. A gyártót a törvényben meghatározott felelőssége az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított tíz évig terheli, kivéve, ha a károsult időközben bírósági eljárást indított a gyártó ellen.

4.5.2 Termékbiztonság

Az Európai Unióhoz való csatlakozással, illetve az Fgytv. módosításával hangsúlyozottabban érvényesül a fogyasztók életének, egészségének, testi épségének védelme. Az Fgytv. értelmében csak biztonságos termék forgalmazható, és ennek biztosításáról a gyártó köteles gondoskodni. Azonban a forgalmazó felelőssége is releváns, hiszen nem forgalmazhat olyan terméket, amelyről tudja, vagy a rendelkezésére álló információk, szakmai ismeretei alapján tudnia kellene, hogy az nem biztonságos.

Biztonságosnak akkor tekinthető egy termék, ha a fogyasztók életét, egészségét, testi épségét a rendeltetésszerű használat mellett nem, vagy csak elfogadható mértékben veszélyezteti. Az általános szabályok mellett egyes termékekre – élelmiszerekre, elektronikus berendezésekre, kozmetikai, gyógyászati termékekre, játékokra, stb. – külön szabályok vannak érvényben, melyek minimális biztonsági előírásokat írnak elő. Ha egy termékről kiderül, hogy veszélyes, akkor azt a piacfelügyeleti hatóságok visszarendelik az egyes kereskedelmi egységekből.

Az Unióban csak és kizárólag olyan termékek forgalmazhatóak, melyek megfelelnek a termékbiztonsági előírásoknak. Bizonyos termékek esetében – ennek körét különböző irányelvek határozzák meg – csak az úgynevezett CE-jelöléssel (Conformité Européenne) együtt forgalmazható az adott termék. A CE jelölés azt bizonyítja, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó termékbiztonsági követelményeknek és jogszabályoknak. Ezek a termékek – gépek, játékok, technikai eszközök, stb. – csak és kizárólag így forgalmazhatóak, forgalmazásuk azonban az EU területén bárhol szabadon megtörténhet.

4.5.3 Piacfelügyelet

Az Európai Uniós szabályoknak megfelelően kiemelten fontos feladat volt, hogy Magyarország is kiépítse a piacfelügyeleti feladatokat ellátó állami intézményrendszerének struktúráját, és létrehozza az egységes piacfelügyeleti rendszert. Míg az élelmiszerek piacfelügyeleti hatósági tevékenységét a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal látja el, addig a nem élelmiszerek vonatkozásában ez a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság koordinálása alá tartozik. Jogköre szűk, és a nem élelmiszerek minőségi ellenőrzését jelenti mindössze.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szervezetében működik az úgynevezett Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer, a KPIR, mely a veszélyes, nem megfelelő termékekre vonatkozó információkat tartalmazza. Mindez a többi tagállamban működő többi RAPEX rendszerrel lett összekapcsolva. Piacfelügyeleti tevékenységeként az NFH vizsgálja a biztonsági gyereküléseket, a festékek és lakkok illékony szerves vegyületének tartalmát, a gyermek lábbeliket és gyermek gördeszkákat, a háztartási folyadékmelegítőket. Mindezek mellett sor kerül különböző kozmetikai készítmények vizsgálatára, lámpatestek ellenőrzésére, másnak látszó, élelmiszerrel összetéveszthető termékek vizsgálatára. Ugyancsak vizsgálja piacfelügyeleti tevékenysége során a távirányítású villamos játékokat, az öngyújtókat, utángyártott mobiltöltőket, stb.

4.5.4 Gazdasági reklámtevékenység

A fogyasztók védelme érdekében döntő fontossága van azoknak a szabályoknak, melyek a gazdasági reklámra vonatkoznak. A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól a 2008. évi XLVIII. törvény rendelkezik, mely általános értelemben tilt minden erőszakos, a személyes vagy közbiztonságot veszélyeztető magatartást, valamint minden olyan reklámot, melyek a gyermekek, fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését károsítják.
A gyermekek és fiatalkorúak védelme egyébiránt is hatékonyan érvényesül a jogszabályi rendelkezésekben. Kiterjed mind az alkoholtartalmú termékek, a dohánytermékek, valamint a szerencsejáték és a szexuális szolgáltatások reklámjának vonatkozásában. A törvény az általános szabályokon túl tiltja fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok reklámját, valamint az összehasonlító és megtévesztő reklámot.
A jogszabály hatálybalépésével alapvetően módosította a jogalkotó az úgynevezett direkt marketing (DM) szabályait, mellyel nap mint nap találkozhatnak az egyes fogyasztók. A direkt marketing lényege, hogy a reklám címzettjét közvetlen megkeresés módszerével érik el – akár egy címlista alapján –, különösen elektronikus levelezés, e-mailek, vagy más kommunikációs eszköz útján. Ilyen reklám csak akkor teljesíthető, ha ahhoz a címzett előzetesen egyértelműen és kifejezetten hozzájárult.
Más a helyzet akkor, amikor postai úton érik el – szintén direkt marketing módszerrel – az egyes fogyasztókat a kereskedők, vállalkozások. Reklámküldeményben reklám akkor is teljesíthető a fogyasztók részére, ha ahhoz nem járultak hozzá előzetesen. Biztosítani kell azonban azt, hogy a reklám címzettje a reklám küldését bármikor, ingyenesen, bármifajta korlátozás nélkül megtilthassa. Erre lehetőséget kell biztosítani mind postai, mind elektronikus úton. Amennyiben sor kerül a megtiltásra, a továbbiakban reklámküldemény nem küldhető a fogyasztó részére.

4.6 Pénzügyi, biztosítási szolgáltatások
4.6.1 Pénzügyi szolgáltatások

Fogyasztóvédelmi szempontból a szolgáltatások között kiemelkedő fontosságúak a pénzügyi, biztosítási szolgáltatások. Előbbiek éppen annak okán, hogy a fogyasztók, ügyfelek kiszolgáltatottabb helyzetben vannak más szolgáltatásokhoz képest az egyenlőtlen szerződéses jogviszonyban a hitelintézetekkel, bankokkal szemben. Nem véletlen, hogy az Fgytv. külön fejezetben szabályozza a fogyasztási kölcsön kérdéskörét. A fogyasztási kölcsönök körébe négy különböző típusú hitelkonstrukció tartozik: az áruhitel esetében már a vásárlás helyén hozzájuthat a fogyasztó a hitelhez, és így az áruhoz. Gyors, de egyben a legdrágább fogyasztási hitel is.

A második forma a személyi kölcsön, mely szabadon felhasználható, és forintban, valamint devizában is igényelhető. A harmadik típus az az eset, amikor a fogyasztó vásárlásait folyószámlahitelből finanszírozza, ilyenkor a hitelkeret szabadon megállapítható, és a keret újra és újra feltölthető. Végül meg kell említeni azt a formát, amikor hitelkártyával egy bizonyos ideig ingyen használja a bank pénzét a fogyasztó, és egy ideig kamatot sem kell fizetni rá.

A fentiek miatt a hitelezőket szigorúbb szabályok kötik: így felelősen fel kell mérniük a kölcsönt kérők igényeit, és a kölcsön minden elemére vonatkozóan teljes körű tájékoztatást kell adniuk. Ahhoz, hogy a fogyasztási kölcsönszerződés érvényes legyen, a szerződés írásba foglalása és annak egy példányának átadása szükséges a fogyasztó részére. A fogyasztó ezeken felül minden esetben élhet azzal a joggal, hogy a lejárat előtt teljesít (végtörlesztés), ebben az esetben a vállalkozás köteles a hiteldíjat arányosan csökkenteni.

Ezeken túlmenően a Ptk., illetve a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szabályozza a bank-és kölcsönszerződések kérdéskörét. Utóbbi jogszabály 2009-es módosítása írja elő kötelezően a hitelintézetek számára, hogy általános szerződési feltételei között sorolja fel azon okokat, melyek bekövetkezése esetén egyoldalúan, akár a fogyasztó hátrányára is módosíthatják a fogyasztókkal kötött hitelszerződéseket.
4.6.2 Biztosítási szolgáltatások

Akárcsak a hitelügyletek, úgy a biztosítások is életünk mindennapi részévé váltak. A biztosításoknak több fajtájuk létezik, így a vagyonbiztosításokra, a felelősségbiztosításra, illetve az életbiztosításra, vagy éppen a balesetbiztosításra is különböző szabályok vonatkoznak. Ami mindegyik típusban közös, az az, hogy a biztosítási szerződés alapján a biztosító egy meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összeg megfizetésére, vagy más szolgáltatás teljesítésére kötelezi magát. Eközben a másik fél, a biztosított (vagy más szerződő fél) díj fizetésére vállal kötelezettséget. Ilyen biztosítási esemény lehet például egy, a szerződésben meghatározott károsító esemény, halál bekövetkezte, egy életkor elérése, vagy testi sérülést, rokkantságot vagy halált okozó baleset.

A biztosítási szerződésekről a Ptk., illetve a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény tartalmaz részletes rendelkezéseket. A fogyasztókat védő szabály, hogy a biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre.

Fontos szabály, hogy a pénzügyi, biztosítási – és egyébiránt a közüzemi, valamint külön törvényben meghatározott – vállalkozások kötelesek a fogyasztói panaszok intézésére, a fogyasztók tájékoztatására ügyfélszolgálatot működtetni. Az ügyfélszolgálat minden esetben köteles a panaszt írásban megválaszolni tizenöt napon belül, kivéve, ha a fogyasztó a panaszát személyesen jelentette be és a vállalkozás azonnal kielégítette igényét. Telefonos ügyfélszolgálat esetén a beszélgetést rögzíteni kell, a hangfelvételt pedig öt évig meg kell őrizni, és a fogyasztó kérelmére ki kell adni.

4.7 Közüzemi szolgáltatások

Mindennapi életünk során a leggyakrabban úgynevezett közüzemi szolgáltatásokkal találkozunk. Az egyes fogyasztók villamos energiát használnak, gázt vesznek igénybe, vizet használnak, hulladékot termelnek, stb. A közüzemi szerződés rendeltetése az, hogy a fogyasztók alapvető közszolgáltatásokban részesüljenek. Ilyen esetben a szolgáltató meghatározott időponttól a fogyasztó igénye szerint különböző típusú közszolgáltatást nyújt, amelyért a fogyasztónak meghatározott díjat kell fizetnie.

Közüzemi szolgáltatásnak minősül különösen a villamos energia, - a gáz-, a hő-, a víz-, a szennyvíz-, a hulladékkezelési, a köztisztasági szolgáltatás. Más szerződésektől eltérően a közüzemi szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli. Mindez azért van így, mert olyan közszükségletet elégítenek ki ezáltal, amelynek többnyire csak egy szolgáltatója van, és ezen szolgáltatásokat feltétlenül biztosítani kell a fogyasztók számára létszükségletük érdekében.

Így kötelező a földgázszolgáltatás nyújtása, a villamos energia szolgáltatása, az ivóvíz szolgáltatás, a szennyvíz elvezetése és tisztítása. Szintén van olyan eset, amikor a fogyasztó köteles a szerződés megkötésére, ennek eklatáns példája a kéményseprő-ipari közszolgáltatás. Az egyes helyi önkormányzatok továbbá helyi rendeleteikben megállapíthatják az egyes szolgáltatásokra vonatkozó, a hatályos jogszabályoknak megfelelő részletszabályokat. Fontos tudni, hogy ezen rendeletek nem támadhatóak meg békéltető testület, vagy éppen bíróság előtt a fogyasztók által, a helyi önkormányzatok rendeleteit csupán az Alkotmánybíróság semmisítheti meg.

A közüzemi szolgáltatással egy tartós jogviszony jön létre a felek között. A szolgáltató folyamatosan és biztonságosan köteles közüzemi szolgáltatást nyújtani, míg a felhasználó időszakonként díjat köteles fizetni az igénybevételért.

A fogyasztókat döntően érinti az úgynevezett piacnyitás, mely a villamosenergia-piac területén 2003. január 1-jétől, a földgázpiacé pedig 2004. január 1-jétől kezdődött és azóta egymás mellett él a szabályozott és a versenypiac. Mindkét vezetékes energiaellátási területen 2004. július 1-jétől minden nem háztartási fogyasztó számára van lehetőség a versenypiacon beszerezni az energiaszükségleteit.


A teljes piacnyitást követően – ez 2009-ben is folyamatban van – már a lakossági fogyasztók is szabadon választhatják meg, hogy kitől vásárolnak energiát. A háztartási fogyasztók választásuk szerint a jelenlegi közüzemi szolgáltatáshoz hasonló egyetemes szolgáltatást vehetnek igénybe. A teljes piacnyitással az energiapiacon megszűnt a hatósági ár, de az egyetemes szolgáltatás továbbra is szabályozott árú marad.

A közüzemi szolgáltatások tekintetében döntő fontossággal bír a Magyar Energia Hivatal, amely a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény, a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény, a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény, valamint egyéb kormány-és miniszteri rendeletek alapján látja el tevékenységét. A Magyar Energia Hivatal Fogyasztóvédelmi Osztálya vesz részt az egyes szolgáltatók üzletszabályzatainak, azok módosításának jóváhagyásában, határozatokat ad ki ezekkel kapcsolatban, vizsgálja a fogyasztói elégedettség szintjét, a szolgáltatás minőségét, az ellátás folytonosságát, a garantált szolgáltatások és a szolgáltatási színvonal működését, stb.

A Hivatal továbbá közreműködik a fogyasztókat érintő jogszabályok véleményezésében, és kapcsolatot tart a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel.

A Magyar Energia Hivatal egyedi fogyasztói panasz tekintetében ugyanakkor nem jár el, azaz ebben az esetben a később kifejtésre kerülő békéltető testületek, illetve bíróságok járhatnak el a fogyasztó és a szolgáltató közötti vitás ügy eldöntése érdekében.