• Kérlek, néhány szóban foglald össze korábbi pályafutásodat!

Jogászi és informatikai rendszerszerezői végzettségem van – válaszol Dietz Gusztávné dr. Harmincas éveim elejétől mindig vezetőként dolgoztam. Az államigazgatáson belül a Belügyminisztériumban államigazgatási teendőkkel, illetve a választási irodaiakkal foglalkoztam. Nyugdíjba vonulásom előtt néhány évet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) főcsoport főnökeként töltöttem.

• A fogyasztóvédelemmel mikor és hogyan kerültél kapcsolatba?

Mindig is küzdöttem azoknak az embereknek az oldalán, akiknek valami gondjuk volt. Ha kissé patetikusabban fogalmazhatom meg ezt, valamiféle helyretolási kényszert érzek, hogy a világ megjavuljon a benne élők számára. Feltehetően főleg ennek a mindig is megvolt segítőkészségemnek köszönhető, hogy a munkatársaim nagyon tudtak szeretni.
Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülethez (OFE) 1998-ban kerültem. Akkor azonnali teendőként megalapítottam az egyesület pénzügyi szakértői bizottságát. Roppant vonzó volt ez a kihívás, azaz a semmiből felépíteni egy szakértői bizottságot, hálózatot – éppen a pénzügyi szolgáltatások témakörében, ami, mint utóbb kiderült, Brüsszelben is, itt is egyre többet nyom a latba. Tény, hogy az EU-ban általában is számítanak az OFE szakmai álláspontjára. Pénzügyi bizottságunk, éppen úgy, mint az élelmiszeresek, rendszeresen ki is fejti véleményét. Ezzel az önálló véleményalkotással – amelyet, természetesen mindig a problémák szakmai végiggondolása elemzése alapoz meg – lettünk részesei az uniós álláspont megalkotásának…
Nagyon tetszett ebben a fogyasztóvédelmi feladatban az önálló, nem főnökfüggő, hasznos munka lehetősége, hiszen gyakorlatilag minden vonatkozásban magunknak adtunk, szabtunk feladatokat. A pénzügyi szakértői bizottság elnökeként – ugyanakkor meggyőződéses fogyasztóvédőként, egyben jogászként, akinek más témákban is általában van vitaképes véleménye – sokszor fordultam meg vidéken, de Budapest legkülönbözőbb pontjain, valamint külföldön is. Egyébként már hatodik éve békéltetek is, ahol természetszerűleg különféle problémák kerülnek elém.
Egyesületi elnökké választásom után a bizottságunk vezetését egyébként kolléganőm, régi jogi évfolyamtársam, dr. Vasas Éva veszi át. Ő további tagokkal erősíti meg ezt az egyik legjobban működő szakértői bizottságot. Külföldi kapcsolataink is roppant erősek, állandóak a meghívásaink – e tekintetben csak élelmiszer-szakértőink vetekedhetnek velünk.

• Közismerten lényegre törő stílusodnak megfelelően máris elkanyarodtunk az egyesülettel kapcsolatos további terveid, reformelképzeléseid felé…

Természetesen nem véletlenül ígértem interjút éppen január eleji, idei első elnökségi ülésünk utánra. Sok minden került ma szóba itt ma, a Logodi utcában, egyesületünk székhelyén. Számos terv kezd körvonalazódni, noha formális jóváhagyásuk, döntésbe, elnökségi határozatba öntésük február elején várható. A mai elnökségi ülésen zömmel ötletelés folyt még. Februárban a már kiérlelt ötleteket vitatjuk meg, továbbá előkészítjük a tavalyi közhasznúsági beszámolót, illetve belekezdünk az idei feladatok, munkák előkészítésébe.

Akik ismernek engem, tudják, hogy nem kenyerem az üres udvariaskodás. Véleményemet nyíltan megmondom, ugyanakkor civil szervezeti vezetőként feltétlen híve vagyok a demokráciának. Nem gondolom, hogy én lennék minden bölcsesség egyetlen kútfeje; ellenkezőleg, az elnökség jobban képes átlátni az összképet, mint bármelyik tagja. Emellett viszont azt is vallom, hogy az elnökség egyes tagjainak feltétlenül szükségük van önálló, utóbb persze számon is kérhető feladatokra, teendőkre – saját felelősségre. Tágabban fogalmazva, azt szeretném elérni, hogy a civil szervezetek eredeti elveit kövessük – hiszen ezek nem cégek, kft.-k.
Nem szeretném túlvállaltatni az OFE-t, azaz erejét meghaladó munkákba hajszolni a jobb finanszírozás érdekében. Ez akkora szervezet, hogy sok feladatot képesek vagyunk többletpénzek nélkül is megoldani – legfeljebb más ütemben, lassabban.

• Szavaid több szempontból váltást sugallnak. Milyennek ítéled meg az OFE, a legrégibb és legnagyobb magyarországi fogyasztóvédelmi civil szervezet mostani helyzetét?

Néhány ponton változások szükségesek – éppen a meglévő emberek, értékek, eredmények megőrzése, lehetőleg gyarapítása érdekében. Jobb szervezettség kell – nem elsősorban a központban, hanem vidéken, illetve a vidékkel való törődés formájában. Országos szervezet nem funkcionálhat ennyire a központjára koncentráltan. A tanácsadó irodák mellé klubokat is kell szervezni. A fogyasztóvédelem társadalmasítása ne csak kampány-, illetve pályázat-szerűen történjen klubokban. Amellett ugyanis, hogy fontos, hasznos munkát végzünk, lényeges, hogy jól is érezzük magunkat! Ez természetesen hozzá fog járulni az egyesületünk és a civil fogyasztóvédelem iránt érdeklődés felkeltéséhez, új tagok toborzásához is.
A tanácsadó irodáinkból pedig 64 van. Ez az egyedülálló hálózat – még ha itt-ott akadnak is fehér foltok. Legfeljebb 20-30 kilométeres távolságon belül elérhető a valamelyik fogyasztóvédelmi tanácsadó irodáink a fogyasztók számára. Szűkkeblűnek tartom viszont a minisztériumi, megyénként egy-egy központi irodát támogató koncepciót. Nem várható el ugyanis minden panaszostól, hogy esetenként 60-70 kilométert utazzon, annál is inkább, mert éppen a legrászorultabbak, jól tudjuk, még buszjegyre is nehezen képesek költeni. A gyors tanácsadás, a közeli tanácsadónál már önmagában igen sokat érhet…

• Több jogászra van szükség ezek szerint?

Téves az a vélemény, hogy csakis jogász adhat tanácsot a fogyasztóknak. Egyrészt ugyanis gyakorta már a panasz puszta meghallgatása is könnyebbséget okoz az érintettnek. Másrészt úgy gondolom, az OFE be tudja bizonyítani, hogy a ténylegesen elérhető tanácsadói minimum szint minden alapvető probléma kezelésére kiterjedhet – jogi diploma nélkül is. Egyesületünknél évente egyszer vagy többször sok éve folyik már a tanácsadók továbbképzése, de nem mindig derül ki azonnal, hogy mindenki megértett-e, követni tudott-e mindent. Ennél azonban úgy gondolom, messzebbre szükséges menni, elérve, hogy aki egyáltalán képes tanácsadói irodai munkára, az ellenőrizhetően érje el az említett minimális tudásszintet; csupán akkortól adhasson ténylegesen tanácsot.

• Mi másban szeretnél még változtatásokat elérni?

A kapcsolatrendszerben is. Nem csupán a fogyasztóvédelemben, de a civil mozgalomban másutt is gond, hogy a vezetők és a szervezetekben dolgozók úgy érzik, versengeniük kell a szűkös, főleg állami pénzforrásokért. Meggyőződésem szerint sokkal messzebb jutunk azzal, hogy mindenkinek kezet nyújtunk, aki hajlandó velünk jönni, sőt, megkeressük azokat, akikkel céljaink összeegyeztethetők. Azonban nem kötünk kompromisszumokat a jó programok rovására.

• Ez részben nem csupán jámbor óhaj? Miben fog megnyilvánulni?

Hadd tegyek annyi szubjektív vallomást, hogy én nem törekedtem mindenáron elnökké lenni, és maximum négy év múlva – vagy ha szellemi teljesítményem hanyatlik, hamarabb is – készen vagyok másnak adni át a helyemet. Nagy ambícióm viszont a fogyasztóvédelmi civil mozgalom megerősítése, amihez roppant fontosnak tartom ezt a munkára és együttműködésre, és sokkal kevésbé a minél több pályázati pénz begyűjtésére fókuszáló magatartást. Több, a civil fogyasztóvédelemben kisebb-nagyobb szerepet betöltő szervezet vezetőivel kezdtem, illetve fogok a közeljövőben tárgyalni. Közöttük akad olyan civil fogyasztóvédelmi szervezet is, amely a közfelfogás szerint élesen szemben áll az egyesületünkkel. Ám úgy gondolom, ők sem kell, hogy ellenségek vagy akár csupán ellenfelek legyenek. Számomra a szövetségesek gyűjtése az elsődleges, és aki nem akar, vagy tud az lenni, az legfeljebb közömbös.
Hogy konkrétabb legyek, a napokban vettem részt az Indra elnökségi ülésén. Ez a biztosítotti és pénzintézeti fogyasztói érdekvédelemmel foglalkozó egyesület régóta kitűnő viszonyt ápol az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülettel. Az elnöke elnökségi ülésükön mégis megállapította, hogy érzi a hangsúlyeltolódást az együttműködésben a szakmaiság, a munka erősítése irányába.
Másik példával élve: ha a Társadalmi Uniónak jól működő irodája van egy olyan városban, ahol nekünk csupán aktivistáink élnek, de önálló szervezetünk nincs, akkor egyesületünk felajánlja az ő együttműködésüket, segítségüket. Másfelől, ellenkező esetben mi is szívesen fogadjuk a Társadalmi Unió aktivistáinak bekapcsolódását fogyasztóvédelmi munkánkba. Ha tehát másnak bárki másnak indul egy jó akciója, készségesen csatlakozni fogunk, támogatni fogjuk, míg fordítva is hasonlót várunk.

• Milyen legközelebbi, talán már az új együttműködéssel is kapcsolatos tervek körvonalazódnak?

Az úgynevezett EU infokampány (brüsszeli finanszírozású, 2006-2007-es uniós, ezen belül magyarországi fogyasztóvédelmi médiakampány – a szerk.) megtanított engem arra, hogy össze kell fogni a tervek népszerűsítése érdekében. Magától értetődik, hogy az OFE pénze sokkal kevesebb, mint az unióé, de két konkrét tervünk máris körvonalazódik. Március 15-én, a fogyasztók világnapján a nemzetközi kampánytéma a gyermekélelmezés és a gyermekeknek szóló reklám korlátozása. Erről a témáról lapunk, a Kosár különszámát szeretnénk megjelentetni – méghozzá ingyenesen terjesztve. Mivel pedig a terjesztéshez szokás szerint aligha kapunk pénzbeli támogatást, a kiadvány országos, egyenletes terítéséhez, szétosztásához minden velünk együttműködő civil szervezet segítségét fogjuk kérni.

A második terv témaként az euróval kapcsolatos. Pénzügyi bizottságunk nemrég nyújtotta be pályázati beszámolójában ez ügyben készült fogyasztóvédelmi tanulmányát a PSZÁF-nak. E tanulmányban már igyekeztünk figyelembe venni az időközben elkészült nemzeti átállási tervet is. A fogyasztók világnapjára szeretnénk megjelentetni egy külön kiadványt az euróról, amelyet sajtókampány követne majd. A második félévben pedig még részletesebben, egy újabb Kosár-különszámban tervezünk foglalkozni az euróval. Át szeretnénk tekinteni a körülötte kavargó vitákat, bemutatva ugyanakkor az euró bankjegyeket, érméket, megmagyarázva a szimbolikákat, biztonsági elemeiket, kitérve a majdani magyar átváltásra is. Hogy mást ne mondjak, előre akarunk válaszolni azokra az aggodalmakra, hogy mi történik, ha valaki az euró bevezetése után mondjuk csupán tíz évvel akarja forintjait becserélni. Vajon romlik-e majd – illetve milyen árfolyamon váltódik át annak a forintja? A szöveget nem jogászi-bróker típusú nyelven, hanem közérthetően igyekszünk megfogalmazni. Nem tagadom azt sem, hogy a különkiadványoknál cél egyszersmind a Kosár népszerűbbé tétele, összekötése az olvasók tudatában, egyesületünkkel.
S talán nyitottságomat is érzékelteti egy megjegyzés: bevallom, hogy a Kontroll egyes cikkeit a szakmai tartalom szempontjából szívesen látnám a Kosárban.

Szerkesztői megjegyzés: A Társadalmi Unió és  A KONTROLL máris felajánlja segítségét a KOSÁR különszámának terjesztésére.
 

Újlaki-Vátz László