A vásárlói érdekek képviseletének gondolata – igaz kezdetleges formában - az 1970-es évek végén merült fel. Az első igazán fogyasztói társadalmi szervezet, a Fogyasztók Országos Tanácsa megjelenése 1982-re datálódik. A FOT egyike volt a térség első igazán fogyasztói érdekképviseleti szervezetének, mely tevékenységét nem csupán a kereskedelemre, hanem a szolgáltatásokra is kiterjesztette. A lakosság kereskedelmi ellátásán túlmenően érdeklődést tanúsított a tömegközlekedés, a menetrendek összehangoltsága, a postai és telefonszolgáltatások helyzetére, anomáliáira és jelzésekkel, javaslatokkal élt a gondok megoldásáért felelős állami, tanácsi vezetés részére. Lakossági fórumokat szervezett, ahol az ellátásért felelősök válaszoltak a résztvevők által felvetett kérdésekre, problémákra, egyúttal tájékoztatva őket a tervezett változtatásokról. Szakemberei segítettek a felvetődő fogyasztói panaszok orvoslásában. Közben igyekezett feltérképezni az európai fogyasztóvédelmi civil szervezetek tevékenységét és tanulni azok tapasztalataiból. Így érkeztünk el a politikai rendszerváltozáshoz. Az egyesülési törvény alapján újraszerveződött a társadalmi szervezet és létrejött az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület.

Az új civil szervezet megalakulását többnyire értetlenség, esetenként bizalmatlanság fogadta, elsősorban azok részéről, akik tartottak a szervezet kritikájától, észrevételeitől. Mégis ezekben az években az OFE szakmai és erkölcsi támogatásával sikerült az egyik legjellegzetesebb civil fogyasztói tevékenységbe fogni, elindítani a TESZT magazint, a fogyasztói tájékoztatást szolgáló havilapot. Sajnálatos, hogy mintegy tíz évi megjelenés után a támogatás megszűnt. 2004-ben sikerült ismét útjára bocsátani, immáron reklámmentesen a KOSÁR – a fogyasztók magazinja kiadványt, melynek már kiadója is az OFE volt.
 
Ugyancsak a fogyasztók tájékoztatását szolgálta a több tucatnyi témában megjelentetett tájékoztató kiadvány, közvetlenül hasznos információkat eljuttatva a fórumok látogatóinak, az egyesületi tagokon keresztül fogyasztók százezreinek.
 
Az utóbbi időben egyre több iskolában nyílik lehetőség a fogyasztói oktatásra. Ebben élen járnak a civil szervezetek, tanári segédlettel feladatlapokkal több, mint száz iskolában segítve a pedagógusok munkáját, képzést nyújtva a pedagógusoknak.
 
Közel egy évtizedbe tellett, mire világos lett, hogy a fogyasztói érdekképviselet ellátása nem lehet az állami szervezet, vagy az önkormányzatok feladata, hiszen vannak esetek, amikor azok érdekei tulajdonosként ellentétesek a polgárok, a fogyasztók érdekeivel. Erre már az országos és helyi jogalkotásban is egyre több kiharcolt lehetőségük van az érdekképviseleti szervezeteknek. A képviselet a bíróságokat elkerülő alternatív vitarendező fórumokon, a békéltető testületekben is a civil szervezetek feladatává teszi a fogyasztók képviseletét. Gyakori, hogy más szakmai érdekképviseleti, érdekegyeztető fórumokon is képviselik a civilek a fogyasztói érdekeket.
 
A civil szervezetek lakossági kapcsolatai, a folytatódó lakossági, fogyasztói fórumok kiváló terepei lettek a fogyasztói érdekfeltárásnak. A piacgazdaság körülményei között is gyakran előforduló fogyasztói panaszok megoldásához a gyakran nem kellően felkészült, jogait nem, vagy alig ismerő fogyasztóknak eligazításra, tanácsadásra volt szükségük. Az immáron több, mint két évtizede halmozódó tanácsadási tapasztalata alapján az OFE országos tanácsadó iroda hálózatot épített ki, rendszeresen szakmailag továbbképzett tanácsadókkal. Mára több megalakult civil szervezet is igyekszik ilyen módon is a fogyasztók rendelkezésére állni. A határokon átnyúló vitás esetek rendezésére civil szervezeti működtetéssel jött létre az Európai Fogyasztói Központok hálózatának magyar láncszeme.
 
Rendkívül fontos feladatuk a civil fogyasztói szervezeteknek az érdekvédelem. E terület a rászoruló fogyasztóknak nyújt segítséget, ha szükséges jogi hátteret is biztosítva lett légyen szó egyedi problémáról, vagy fogyasztók csoportjairól.

Az OFE közreműködésével előkészített fogyasztóvédelmi törvény 1997-ben került elfogadásra. E törvény amellett, hogy felsorolja a civil szervezetek jogosítványait, működésük támogatásáról is gondoskodik. A források megjelenésével megindult a fogyasztóvédelem különböző részterületeit (energia, biztosítások stb.) művelő civil szervezetek létrejötte, de számos más területen dolgozó civil szervezet (rétegképviseleti, környezetvédelmi stb.) is profiljába vette a fogyasztóvédelmet. Sajnálatosan ez a források elaprózódásához, esetenként a fogyasztóvédelemtől idegen területekre szivárgásához vezetett, miközben a feladatokkal nem arányosan bővült a rendelkezésre álló keret.

A fogyasztóvédelem az elmúlt években szakmává vált. Hosszú évekbe került, míg elválasztódott egymástól a hatósági, inkább piacfelügyeleti feladat és a társadalmi szervezetek által ellátandó érdekképviselet, tájékoztatás, tanácsadás, érdekérvényesítés. Sajnos az erről szóló vita új, kellő szakismerettel nem rendelkező állami vezetők megjelenésével gyakorta újra kezdődött. Sajnálatos az is, hogy az önkormányzatok gyakorlatilag nem veszik ki részüket az általuk megoldandó fogyasztóvédelmi feladatokból.

A hatósági és a társadalmi szervezetek által ellátandó feladatok különválásával fokozatosan egyre szorosabb együttműködés alakult ki a fogyasztóvédelmi felügyelőségek és a civil szervezetek, leginkább az OFE regionális, helyi szervezetei között. Ennek esetenként a civilek presztizsének növekedésével megjelenő szakmai féltékenység szabott időnként határt, különösen, amikor a kormányzat a hatóság működéséhez elengedhetetlen források és létszám csökkentése nem csak a civil szervezetek, de a fogyasztóvédelmi hatóság munkáját is csaknem ellehetetlenítette.

A fogyasztóvédelmi törvény megszületése óta a civil fogyasztóvédelmi szervezetek e tevékenységét az állam támogatta, melynek jogszabályi hátterét a Fogyasztóvédelmi törvény 45. §-a biztosítja. Igaz, e támogatásért meg kellett harcolni. Meg kellett értetni a döntéshozókkal, a végrehajtásért felelősökkel, mind országos, mind pedig önkormányzati szinten a fogyasztóvédelmi munka jelentőségét, szükségességét. Nehezítette a helyzetet, a civil fogyasztóvédelem fejlődését, hogy szinte valamennyi szervezeti változást követően csaknem elölről kellett kezdeni a sziszifuszi meggyőző munkát. További nehézséget jelentett, hogy a tevékenység támogatására meghirdetett pályázatok prioritásait a kiíró, 2-4 évente változó felelős minisztérium minden alkalommal változtatgatta annak ellenére, hogy az alapját képező jogszabály mindvégig azonos maradt. Az értékelés, a döntés, az előleg folyósítása, az elszámolások elfogadása rendszeresen hónapokat késett, a megítélt támogatások előlegei utólag, a program megvalósítása közben, vagy azt követően ütemtelenül érkeztek. A folyamatos jelzések ellenére a helyzet egyre rosszabbá vált, s nincs ez másként most sem, tíz évvel a törvény elfogadását követően.
 
Az említett problémákat egyszerűbb, átláthatóbb és hatékonyabb pályázati rendszerrel, a kiíró és elbíráló apparátus megerősítésével kellene orvosolni. Indokoltnak tűnik a normativitás, a folytonosság, a kiszámíthatóság, a tervezhetőség biztosítása, hiszen például a tanácsadói tevékenység folyamatosan ellátandó feladat. Ugyancsak indokolt az ellátott feladat nagysága és jelentősége miatt a fogyasztóvédelmi bírságbevételi hányad civil szervezeteknek juttatandó arányának növelése, valamint a civil szervezetek feladatainak ellátását támogató célelőirányzat más forrásokból történő feltöltése is, különös tekintettel a korábban felvázolt feladatok sokrétűségére és ennek anyagi vonzatára.
 
Budapest, 2007. augusztus 29.
 
Garai István
 
Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület
 
ügyvezető elnök