A cipővásárlás kellő megfontolást igényel, mivel figyelembe kell venni, hogy a cipő kellően védje a lábat a környezeti hatásoktól, használata ne okozzon egészségkárosodást, lehetőleg kényelmes is legyen. Olyan anyagból készüljön, amely ellenáll a környezeti hatásoknak, emellett az sem baj, ha divatos. A felsorolt kívánalmakat az egyes lábbelifajták különbözőképpen elégítik ki.
 
A lábbeli szócska gyűjtőfogalom, a gyártók többsége a piaci igények alapos felmérése után alakítja ki modelljeit, a divatot figyelembe véve alkot mindig új termékeket.

A gyártó, annak az Európai Közösségben letelepedett képviselője, ez utóbbi hiányában az importáló, a fogyasztói forgalomba kerülő lábbeliket - a használt lábbeli, a szakmai használatú biztonsági, védő- és munkalábbeli, valamint a játék lábbeli kivételével - köteles ellátnia a felhasznált anyagokra vonatkozó adatokat tartalmazó magyar nyelvű címkével és használati-kezelési útmutatóval.
 
A címkének tartalmaznia kell a lábbelik három fő részéhez – a felsőrészhez, a fej-, szár- és fedőtalpbéléshez, a járótalphoz – felhasznált anyagokról szóló tájékoztatást.
 
A címkén azt az anyagot kell feltüntetni, amely a felsőrész, illetve a felsőrészbélés és fedőtalpbélés felületének legalább 80%-át, illetve a járótalp tömegének vagy térfogatának legalább 80%-át alkotja. Ha az egyes fő részekhez felhasznált különböző anyagok egyike sem teszi ki a 80%-ot, akkor az alkalmazott két fő anyagot kell megadni. A felsőrész anyagának megadásakor az alkalmazott erősítéseket, díszítéseket, csatokat, pántokat, fűzőszemeket, egyéb rátéteket és kellékanyagokat figyelmen kívül kell hagyni.
 
Az anyagösszetételre vonatkozó címkét az azonos párba tartozó lábbelik legalább egyikén rögzíteni kell. A rögzítés módja lehet pecsételés, ragasztás, préselés, beégetés, helye lehet a lábbeli talpa vagy bélése. A használat és kezelés szempontjából lényeges jellemzők és előírások közlése történhet külön címkén, amelyet a lábbelin kell rögzíteni, vagy elhelyezhető annak csomagolásán, illetve csomagolásában. Utóbbi esetben olyan egyértelmű azonosítást kell tartalmaznia, amely bizonyítja, hogy a lábbeli és a címke összetartozik.
 
Az áru címkéjének tartalmaznia kell az áru azonosításra alkalmas megnevezését (ezt védjegy vagy fantázianév nem helyettesítheti), a gyártó vagy forgalmazó nevét és címét, valamint a származási hely megjelölését, ha a termék nem az Európai Gazdasági térségből származik.

Vásárlás előtt alaposan végiggondolandó, hogy a cipőt milyen használatra, milyen időjárási viszonyokra, kinek vesszük, és azt milyen áron lehet beszerezni. Azoknak, akiknek a lába valamely oknál fogva (baleset, születési rendellenesség, betegség) deformált, szakorvoshoz kell fordulniuk és annak véleményét kikérve kell eljárniuk a vásárlás során.
 
Az egyes korosztályok lábformája, lábméret változása eltérő. Gyermekek számára különös odafigyeléssel vásároljunk cipőt, mert a nem megfelelő méret a láb növekedését gátolhatja és viselése helyrehozhatatlan deformációkat okozhat, figyelemmel arra is, hogy a gyermekek lába időszakosan és nem egyenletesen növekszik.
 
Még egy jó tanács, miszerint vásárlás előtt győződjünk meg a termék megfelelő minőségéről. Így figyeljük meg a méretazonosságot a két lábbeli között, színazonosságot, az összeerősítéseket (varrás, ragasztás, talpfelerősítés), a bélések állapotát is.

Nehéz olyan általános mérési jellemzőket találni, melyek mindenki lábára nézve azonos információkat jelentenek. A megbízható, helyes mérés érdekében a szakemberek a lábfej, a kaptafa hosszát veszik figyelembe a méret kialakítása során. Magyarországon három főbb lábbeli méret számozási rendszer ismert:
 
1. metrikus számozás (A legelterjedtebb módszer, az egyes nagyságszámok közötti méretkülönbség 5 mm, a kezdő méret pedig 105 mm.)
 
2. francia számozás (Főként Európában használatos, a nagyságszámok között 2/3 cm, azaz 1 francia öltés a különbség. Egyes országokban fél számokat is használnak. A kezdő szám 17.)
 
3. angol számozás (Leginkább az angolszász országokban használatos. A méretkülönbség -1/3 angol hüvelyk -8,466 mm. Fél számok alkalmazása is gyakori. A legkisebb méret a I/1, a legnagyobb a II/13.)

Ma már sok helyen árulnak lábbeliket, a boltok különböznek az áruválasztékokban, az árakban, a kiszolgálásban, a nyújtott szolgáltatásokban:

• Gyártók, forgalmazók mintaboltja - Az áruválaszték szűkebb körű, csak bizonyos modellekre terjed ki. Az árak valamivel alacsonyabbak, mint a kiskereskedelmi árak.
• Márkakereskedő- Adott márkák árusítása, melyhez írásbeli engedélyt kell kérni a márkatulajdonostól. Ezen árukészleteket a márkanév tulajdonosai rendszeresen ellenőrzik, ezáltal a kínált minőség és árak magasabbak.
• Szakbolt, áruházi cipőosztály - Széles választék, változó árak.)
• Vegyes butikok - Választék szűk körű, minőség és árpolitika változó)
• Diszkont - Nem túl széles választék, az árak változóak. Nem minden „diszkont” adja kedvező áron termékeit, a feliratot sokszor vevőcsalogatásnak szánják.
• Csomagküldés - A kínált tájékoztatás nem teljes körű, figyelni kell a méretazonosságra, a minőségre és a szállítási feltételekre.
• Házaló kereskedés - Az ügynöki értékesítés során a választék szűk körű, az árak az értékesítés speciális voltánál fogva magasabbak.)
• Piac, vásár - Széles áruválaszték, alacsony minőség, ingadozó árak, nehéz jogérvényesítés jellemzi.)

A cipő ára nem hatóság által meghatározott, tehát minden kereskedő a saját viszonyainak megfelelően alakítja azt ki. Az árak típusonként, üzletenként különbözőek. Érdemes a termék kiválasztása előtt alaposan körülnézni, hogy mely kereskedőnél érdemes a cipőt megvásárolni, mert ugyanazon lábbeli más eladónál más áron szerepelhet. Az árak szezonálisan is változóak, hiszen a szezon végén általában olcsóbbak a termékek, sőt ugyanazon üzletben ugyanaz a termék két különböző időpontban is kerülhet kétféle árba.
 
Hirdetésekben sokszor más árak szerepelnek, mint amikor az üzletbe ellátogatunk. Ennek oka lehet egyrészt az, hogy a hirdetések leadása általában több héttel megelőzi a megjelenést, így az árak időközben változhatnak. Időkímélés céljából, főleg, ha az üzlet messze van telefonon érdemes tudakozódni arról, hogy az akció tart-e még, valamint rendelkeznek-e még a vásárolni kívánt termékkel.

Nézzünk körül a boltban. Szavatossági jogaink esetleges érvényesítése terén jelentős információkat nyújt az, ha körülnézünk az üzletben, hogy az egyéb általános jellegű jogszabályi kötelezettségeinek hogyan tesz eleget a kereskedő. Ha az alább leírtak egyikének sem felelnek meg a bolt körülményei, úgy inkább másik üzletet válasszunk vásárlásunk céljából, még akkor is, ha a „kedvező” árak miatt az előző üzletet választanánk.
 
A kereskedőnek az üzlet nyitvatartási idejéről, a nyitvatartási idő módosításáról a vásárlókat tájékoztatni kell. Az üzletekben jól látható és könnyen hozzáférhető helyen vásárlók könyvét kell elhelyezni - amelybe a vásárlók bejegyezhetik az üzlet munkájával kapcsolatos panaszaikat, közérdekű bejelentéseiket és javaslataikat – valamint tájékoztatni kell a fogyasztókat a panaszfórumokról is.
 
A termékek árát egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan kell feltüntetni. Jó ha tudjuk, hogy több eladási ár egyidejű feltüntetése esetén az áru eladási árán a feltüntetett legalacsonyabb eladási árat kell érteni.

A vásárláskor a lábbelihez használati-kezelési útmutatót kell biztosítani. Van olyan üzlet, ahol ezt nem nyújtják át automatikusan a vevőnek, hanem neki kell elvennie a pultról.
 
A használati-kezelési útmutató a termék rendeltetésszerű használatához, működtetéséhez, kezeléséhez, eltarthatóságához, felhasználhatóságához szükséges feltételeket és ismereteket tartalmazza. Szöveges használati-kezelési útmutató helyett jelek, jelképek is alkalmazhatók.

A vásárlás során az eladó köteles nyugtát, blokkot, kérésre számlát kibocsátani. Győződjünk meg róla, hogy a bizonylaton szerepelnek-e az értékesítő adatai (neve, címe, adószáma), a feltüntetett vételár azonos-e a fizetettel, illetve szerepel-e rajta a kiállítás dátuma.
 
Amennyiben az áru minőségi hibából eredően leértékelt, úgy a nyugtán fel kell tüntetni a leértékelés okát (pl., színhibás, színeresztő, téves méret) és mértékét. A leértékelt termékkel kapcsolatban is van helye minőségi kifogásnak arra a részre vonatkozóan, mely nem volt hibás (pl. színhibás termék sarka leválik), ha pedig a kereskedő nem jelölte meg a leértékelés okát, akkor az egész termék tekintetében élhetünk szavatossági jogainkkal.
 
A kapott bizonylatot mindenképpen őrizzük meg, minőségi reklamáció felmerülése esetén ugyanis csak ezzel tudjuk bizonyítani a vásárlás tényét, a kifizetett ár nagyságát. Bizonylat nélkül a kereskedő nem köteles a minőségi kifogás intézésére.

A lábbelik címkézéséről szóló 4/1998. (I. 16.) IKIM rendelet